A 9. század közepe után épült háromhajós templom keleti vége három beírt félköríves szentéllyel, nyugati vége karzattal és lépcsőtoronnyal tagolt. A 9. század végén, esetleg a 10. században megújítják, ennek emlékei a templom körül, és részben azon belül emelt faoszlopok gödrei. Az Árpád-korban egyházi használata feltételezhető, a 14. században azonban már biztosan romos. A 14-15. század fordulóján a maradványokon erődített udvarház épül. Nyugati tornyát és az alápincézett keleti lakószárnyat nyitott udvar köti össze. Az épületegyüttest a hozzá tartozó kúttal együtt palánk övezi. Az erősség (fortalitium) 1442-ben a Rozgonyi családé, a 15. század végén a zalavári apátság kezén van, a 16. században már lakatlan.